Ön valóban tudja, hogy mi is az a cigányzene?

2023.08.11. 17:36
Idén újból megrendezték a Nemzetközi Cigány Dal Napját. Az internacionális megmozdulás célja, hogy az Európa-szerte elszórt cigány közösségeket, kultúrát és folklórt összefogja, azt a társadalom egésze elé tárja. Ennek kapcsán beszélgettünk a rendezvényt megálmodó és összefogó Rostás Mihály „Mazsival”, valamint a fellépő előadók közül olyan formációkkal, mint az Etnorom, a Kalyi Jag, a Kanizsa Csillagai, a Karaván Família és a Vojasa.

Nem mondunk vele újdonságot, hogy a tradicionális cigány zenét és a „mulatós” leképezését nem szabad egy kalap alá venni. A zenészek, akik a folklór és tradíciók megőrzésére törekednek, néha fájdalmasan tekintenek arra, amikor már-már a köz szemében is elvész egy különleges és színes kultúra gyökere a tömegtermelésbe emelése miatt. Az az ösztönösség és profizmus, amely családokban generációkon át öröklődik, nem hogy a silányság ellentéte, hanem egy olyan magas tudás és gyakorlat élő nyelvezete, amely ma is jelen van, aktív és lélegzik.

Méltó példakép

Ezt különleges világot hivatott megőrizni a Nemzetközi Cigány Dal Napja. A programsorozatot augusztus nyolcadikán tartották meg 12 különböző helyszínen, köztük Budapesten, Krakkóban, Csobánkán, Párkányon és Pécsen. Az eseményt nem hasraütés-szerűen időzítették a nyár utolsó hónapjára. Ezen a napon született Esma Redžepova, világhírű énekesnő, akinek elvitathatatlan, kiemelkedő érdeme van abban, hogy a cigány zenei kultúra ma is élő hagyomány. 

Az énekesnő, aki elsők közt kezdett cigány nyelven énekelni, Észak-Macedóniában született. Ő nem csupán kedvtelésből állt színpadra, az életét tette fel a zenére. Olyannyira, hogy negyvenhét gyermeket fogadott örökbe, adott nekik otthont, taníttatta és ruházta őket, miközben zenére oktatta mindnyájukat.

A Nemzetközi Cigány Dal Napjának ötletgazdája, koordinátora és főszervezője Rostás Mihály „Mazsi” arról mesélt nekünk, hogy Esma Redžepova születésnapjánál nem is lehetne alkalmasabb időpont egy ilyen internacionális kezdeményezéshez, hiszen rá az egész cigány nép büszke lehet. Emellett a főszervező kiemeli, hogy a Cigány Dal Napja nem megemlékezés, hanem ünnep, a cigányzene ünnepnapja.

Távlati célunk a Nemzetközi Cigány- és Világzenei Hálózatunkkal az, hogy az Európai Unió minden tagállamában megszervezzük a Cigány Dal Napját, és még azon is túl. Tárgyalunk jelenleg arról is, hogy jövőre már Delhiben is megszervezzük a Nemzetközi Cigány Dal Napját ahová magyarországi zenekarokat delegálunk majd a helyi fellépők mellé

– írta kérdésünkre Rostás Mihály „Mazsi”.

Azt szeretnék, ha a kezdeményezésen a cigány és nem cigány előadók közösen ünnepelhetnék a zenéből, kultúrából és művészetből adódó örömöt, valamint ez egy terep is lehetne a hazai és nemzetközi zenészek export-importjának. Tavaly még csak három helyszínen tudták megrendezni az eseményt, de idén már 12 helység csatlakozott több ezer érdeklődővel, amely jövőre a jelek szerint tovább fog bővülni, ha minden jól megy, akkor már kontinenseken átívelve is.

Stílusokon túl

Ahogy a Cigány Dal Napjának fellépőivel leveleztünk, kiderült, hogy a sok különböző gondolatiság és vélemény ellenére van néhány közös cél. Egyik ilyen megismertetni a világgal, hogy nem az a tradicionális lendülettel, tánccal, történetekkel és lélekkel teli, autentikus cigányzene, amit a rádiópoppal keverve hall az ember, vagy amit mulatósként tálalnak a rádió és televízió adók.

Ahogy az EtnoRomból Balog József írta nekünk:

A tradicionális cigány zenei kultúra minden korban ugyanaz, mégis változik. Ebből építkeznek a mai úgynevezett szintivel kísért dalok, és a modern, kimondottan populáris jellegű dalok, melyek egy részét cigány nyelven éneklik az előadók. Közülük sokan jól ismerik a cigány folklórt, de mégis inkább kikötnek a popzene mellett, egyszerűen azért, mert erre nagyobb az igény. Aki a tradicionális cigány zenével foglalkozik, az mindenképpen elkötelezett ez iránt a műfaj iránt. Nem biztos, hogy mindig hálás feladat, de megéri, mert a koncertjeinken örömöt adhatunk a közönségnek, és olyan energiákat kapunk tőlük vissza, ami miatt mégis ezt a műfajt választjuk.

A zenész felidézett nekünk egy számára is emlékezetes pillanatot, amikor volt szerencséjük a Lánchídnál játszani. A koncert után megkereste őket két fiatal, akik azt mondták, hogy ők főként rockzenét hallgatnak, de amikor véletlenül elcsípte a fülük az EtnoRom zenéjét, akkor ottragadtak. Megérezték az ősi energiákat, a zene és a történetek adta őszinte és valós gondolatokat, érzéseket. Balog József szerint fontos, hogy eloszlassuk a tévhiteket azzal kapcsolatban, hogy mi is a valódi cigányzene, a folklór.

Varga Gusztáv, a Kalyi Jag alapítója szerint a végső döntés mindig a közönség kezében lesz, mikor a kommersz és a tradicionális világ között kell választani. Az ő céljuk, hogy felelevenítsék a roma kulturális mozgalmat. Bár az általuk játszott zene komponált, fontos számukra, hogy az alkotási folyamatban a hagyományokhoz és a nyelvezethez kötődve írják a dalokat.

A világzenei stílusok folyamatosan változnak és építkeznek. Hiszen, ha megszületik egy dal és piacra kerül, számtalan ember nyúl hozzá, és értő muzsikusok feldolgozzák, átírják vagy beépítik az elemeket

– írja Varga Gusztáv.

Ők is igyekeznek a zene minőségét és hagyományait töretlenül életben tartani. Olyan szakértelemmel bíró mesterek példájának nyomán közelítik meg a cigány zenei kultúrát, mint anno Kodály Zoltán és Bartók Béla a magyar népzenét.

Értelmezések határán

A Karaván Famíliától Nagy István nyilatkozott nekünk, aki külön kitért arra, hogy ennek a zenei világnak különlegessége túlmutat a verbális határokon. Hiába nem beszéli mindenki a közönségben a romani nyelvet, a hangokból és ritmusokból megértik a történeteket, az életigenlést, a dallamos, táncolható ritmusok mögötti őszinte gondolatokat.

Az előadóművész azt is fontosnak véli tisztázni, hogy az autentikus folklór és cigányzene kérdésében akad még egy fontos félreértés társadalmi szinten.

Napjainkban is születnek dalok, amelyek őrzik a hagyományos gondolkodást. Az élő folklór pedig természetes módon fogadja be és dolgozza fel a mai világ hatásait. Ettől nem lesz kevésbé autentikus

– meséli Nagy István. Hozzáteszi:

A kívülállók hajlamosak kizárólag azokat a formációkat autentikusnak tekinteni, amelyek ma is a műfaj 40-50 évvel ezelőtti színpadi megjelenésekor használt hangszereit alkalmazzák: gitár, tambura, kanna. A gitár tipikus városi hangszer, a legkevésbé sem népi hangszer, tehát ha gitárt használunk, akkor már eleve nem autentikus... a hitelesség nem ezen múlik.

A zenei hagyományok generációkon átívelve öröklődnek, de nem mindenki viseli szívén a hagyományok megőrzését. A tradicionális cigányzene megtartása generációs feladat, amiről a Kanizsa Csillagaitól Horváth Zoltán úgy fogalmaz:

Azokban a családokban, ahol vannak zenészek, ez marad és öngerjesztővé válik. A többség inkább a populáris műfaj felé hajlik.

Az előadóművész úgy véli, a fiatal generációban megvan a hajlam arra, hogy továbbvigye a folklórban fellelhető örökséget, de ezeket a csapatokat kezdetben csupán a zene szeretete fogja össze. Ettől függetlenül ő nem tart attól, hogy kikopik a hagyományos cigányzene a fiatal generációkból.

Megvan annak a veszélye, hogy lassan elfelejtik. Mégis, én azt gondolom, hogy a mostani fiatalok tovább fognak vinni egyfajta cigány hagyományt. Annyira erős a cigány zenei kultúra, hogy mindenképp továbbél, de kicsit átalakul. Megmarad a nyelvezet, a stílusjegyek, az alap dolgok, csak kicsit modernebb lesz új hangszerekkel, populárisabban

– mesélte nekünk Horváth Zoltán.

A művész úgy érzi, hogy amennyiben száz tanítványból 2-3-nak szívügyévé válik, hogy továbbadja azt, amit ő is megtanult, akkor már sikert könyvelhet el egy mester. Szerinte a Nemzetközi Cigány Dal Napja remek lehetőség erre, mivel emlékezteti az embereket arra, hogy mi is az a hagyományos művészet, amely közvetlen összeköttetésben áll a gyökerekkel.

A világ minden táján

Bár a zenekarok többsége aggodalmát fejezte ki az új generációk kapcsán, reménytelennek senki sem véli a helyzetet. Akadt előadó, aki szerint a kultúrpolitika és az oktatás nyitottsága javíthatna helyzeten, de akadt olyan vélemény is, hogy a zenekultúra megőrzése közös feladat, és nem célszerű csupán arra a néhány mesterre hagyni, akiknek a száma egyre csökken idővel.

Rostás Mihály „Mazsi” kezdeményezése, a Nemzetközi Cigány Dal Napja igyekszik azzal is tágítani a lehetőségek tárházát, hogy menedzseri munkáik által kibővült kapcsolati tőkéjüket bevetik a hazai előadók külföldi felléptetéséhez. Törekednek rá, hogy esélyt adjanak előadóknak új közönségekhez eljutni. Ahogy ő fogalmaz:

2024-ben már szeretnénk több magyarországi zenekarnak külföldi fellépési lehetőséget biztosítani és Magyarországra is hívni külföldről zenekarokat. Részünkről minden rendelkezésre áll, ha lesz elegendő forrásunk a szervezésre, megvalósításra. A kapcsolati rendszerünk a Romengo és Lakatos Mónika menedzsereként elég jól kialakult az elmúlt évek alatt, hiszen Európa több mint 30 országa mellett 4 kontinensre sikerült a zenekart eljuttatni.

Hozzáteszi, a Cigány Dal Napja nem szeretne csupán a művészet egy aspektusára korlátozódni a jövőben:

Már idén is szerepet kapott a cigány tánc, viszont emellett fontosnak tartjuk a cigány költőink verseit vagy cigány mesék megzenésítését is meghirdetni a következő Cigány Dal Napjára. Cigány festőművészeink alkotásai is tovább gazdagítják majd a Cigány Dal Napja eseményünket. Továbbá a cigány nyelven való éneklés fontosságára is felhívjuk a cigány fiatalok figyelmét. Ezzel is életben tartjuk a lovári nyelvet, amelyet az egész világon beszélnek cigányok, de egyre kevesebben.