Valódi körforgás csalásblokkolóval vagy különutas csomagolások: mit hozhat az új palackvisszaváltás?
Nagyon bízik a jövőre élesedő betétdíjas rendszerében a Mol hulladékkezelő leánycége, azt mondják, a borítékolhatóan nyűglődős kezdet után a lakosság hamar rá fog érezni. A csomagolásgyártó cégek egyelőre leginkább a kihívásokat látják a DRS-ben, szakmai szervezetük szerint benne van a pakliban, hogy lesznek italok, amelyeknél automata-kompatibilis palack helyett új csomagolási módokat vezetnek be; akár a kapszulás sűrítmények aránya is megnőhet a boltok kínálatában.
Jövő év elején indul a palackvisszaváltás újfajta rendszere, január elsejétől már kevés kivételtől eltekintve az egyszer használatos italcsomagolásokat is visszavihetjük a boltba, darabonként 50 forintot kapunk majd (vissza) értük. Az angolul Deposit Return System-nek (DRS) nevezett rendszerben 0,1–3 literes műanyag, fém vagy üveg anyagú palackokat és dobozokat szedik vissza automatákkal vagy kézzel, és az egészet a Mol leányvállalata, a Mohu működteti, minimum 35 évig.
A DRS egyelőre nem kötelező európai uniós előírás, de erősen ajánlott, mivel az EU 2025-re 77, 2029-re pedig 90 százalékosra akarja növelni a PET-palackok visszagyűjtési arányát, ehhez pedig aligha fogunk közel kerülni az új rendszer nélkül, hiszen itt a visszaváltási díj motiválttá teszi a vásárlót arra, hogy a palackokat ne a kukába vágja, hanem elvigye a visszaváltó pontra. Szelektív kukába való gyűjtés nyilván eddig is volt, de annak hatásfoka nagyon alacsony, azzal nem lesznek meg a célkitűzések.
A visszaszedő automaták telepítése minden 400 négyzetméternél nagyobb alapterületű élelmiszerboltban kötelező, annál kisebbekben önkéntes, és ha az önként jelentkező kisboltokba nem fér be az automata, akkor kézi visszaszedéssel is lehet csatlakozni a DRS-hez. Az elsősorban az ital- és csomagolásgyártókat és a boltokat érintő részleteket a múlt héten megjelent kormányrendelet, a vásárlóknak szóló tudnivalókat pedig alábbi cikkünk tartalmazza:
Felesleges már most gyűjteni a PET-palackokat, de elmondjuk, januártól hogyan működik a visszaváltás
Több mint 3,5 milliárd darab palack visszagyűjtésének hatékonyabbá tételét reméli az állam a januárban induló visszaváltási rendszertől, amelynek a legfontosabb eleme a fogyasztók számára az, hogy 50 forintos pluszköltségtől szabadítja meg őket, ha az italcsomagolásokat visszaviszik egy automatába. Az erről szóló rendelet a héten jelent meg a Magyar Közlönyben, megnéztük, milyen változásokkal jár ez majd.
Mi lesz, ha behorpad a palack?
De hogyan is fog működni a rendszer? Erről a Mohu vezérigazgatója, Pethő Zsolt beszélt a sajtónak. Mint elmondta: január elsején több mint kétezer kötelezően kihelyezett automatával indulnak el, de ezek felett még 2-4 ezer önkéntes jelentkezőre számítanak. Azt mondta, ha a kétezer kötelező mellett négyezer önkéntes automata állna üzembe, az nagyjából elég is lenne az országos lefedettséghez. Önkéntes érdeklődők már vannak, eddig több mint százan jelezték, hogy szeretnének automatát telepíteni a boltjaikba. Az automatákat a Mohu veszi meg és adja oda a boltoknak.
A DRS egyik újdonsága, hogy itt nem szabad összegyűrni a palackokat és dobozokat, mert akkor az automaták nem fogják azokat felismerni, és nem adják vissza a betétdíjat, vagyis az eddigi reflexünkkel homlokegyenesen ellenkező módon kell majd működnünk. Van úgy, hogy nem tudunk eléggé vigyázni a palackokra, benyomódnak, a címkéjük pedig leszakad vagy megkarcolódik, márpedig a gépek a forma, a súly és az új vonalkód alapján azonosítják be a bedobott árut, szóval lesznek itt problémák, de azért van némi játékterünk is.
A beszélgetésen elhangzott: minél kevésbé sérült a palack és a vonalkód, annál jobb, de ha kisebb horpadás, karcolás éri a csomagolást, az még nem feltétlenül jelenti azt, hogy elvész a pénz:
az automaták legfeljebb "20 százalékos" sérültségig még be tudják olvasni a kódokat, és ki tudják adni a kiválasztott formában a visszaváltási díjat.
Utóbbi alapvetően kupon lesz, amelyet az automatát üzemeltető üzletben lehet levásárolni vagy ott lehet visszaváltani, illetve idővel az applikáción keresztül bankszámlára való jóváírás lehetősége is megnyílik, és el is lehet majd jótékonykodni.
Pethő kitért arra, mi lesz, ha túl sérült egy palack a visszaváltó automatának vagy ha nincs sérülés, de nem tudják beazonosítani az elvileg visszaváltásra feljogosító vonalkódot: ilyenkor fel kell keresni adott üzlet vevőszolgálatát, be kell mutatni a palackot. Ha tényleg visszaváltásra alkalmas a csomagolás, akkor a vevő vissza fogja kapni az 50 forintját, de lehet, hogy ehhez a Mohuhoz kell eljuttatni a palackot, kivizsgálásra. "Ezt mindenki utálni fogja, de ilyenkor ez lesz a megoldás."
A palackok visszaválthatóságát egyébként a vásárlók is ellenőrizhetik, és nem csak a bolti automatákkal, hanem mobil applikáció segítségével is. Ha az automata nem váltja vissza a terméket, de amúgy a palack sértetlen, és ott van rajta a megfelelő vonalkód is, az azt jelentheti, hogy a gyártó nem regisztrálta visszaváltásra a csomagolást a Mohu rendszerében. Ilyenkor - ellenőrzés után - a Mohu felszólítja a gyártót a regisztrálásra.
Kistelepülések és kézi visszaváltás
Felmerült a kérdés, hogy mi lesz azokkal a kistelepülésekkel, ahol a boltok jellemzően 200 négyzetméteres alapterületűek, vagyis nem kötelességük automatát telepíteni. A kistelepülési fogyasztó arra kényszerülhet, hogy egy másik településre utazzon a palackokkal, ahol van automata, de ekkor nagyobb az esélye annak, hogy sérülnek a palackok, és a vásárló elesik a visszaváltási díjtól.
A Mohu felhívta a figyelmet, hogy a kistelepülések a kézi visszaváltási rendszerhez is csatlakozhatnak, így a helyieknek nem kell messzire utaztatni a palackokat, ők is leadhatják azokat helyben. Ilyenkor a Mohu teherautóra szerelt mobil visszaváltó automatát küld az adott településre – ez fogyasztót nem szolgál ki, a már előtte, kézzel begyűjtött palackokat teszi majd bele a visszagyűjtő személyzet.
A társaságnál tisztában vannak vele, hogy például egy polgármesteri hivatal a mindennapi üzemeltetési feladatok és a visszatérítések kezelése miatt nem alkalmas automata üzemeltetésére, de egy dohányboltba már beférhet egy kisebb méretű automata, és ott a visszaváltás ellenértéke azonnal le is vásárolható vagy készpénzre váltható. Felvették a kapcsolatot a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségével, és keresik a polgármestereket, hogy segítsenek beazonosítani a potenciális partnereket, vagyis üzleteket, ahová a kicsi automaták telepíthetők vagy akik a kézi visszaváltást vállalják.
Elképzelhető, hogy a kézi visszagyűjtésbe bevonnak házhozszállítással foglalkozó cégeket. Már folynak erről egyeztetések, de ez a megoldás plusz kihívásokat teremt: a futárnak is nagyon vigyáznia kellene a palackokra, hogy ne sérüljenek szállítás közben. Ennek biztosítása nem feltétlenül érné meg a futárcégeknek, így ők még gondolkoznak a rendszerhez való csatlakozáson.
A cél a valódi körforgás
A Mohu rámutatott: az 50 forintos visszaváltási díj áfamentes, valójában nem épül be a termékek árába. Igaz, hogy a fogyasztónak ki kell fizetnie, de ezt a rendszer minden szereplője kifizeti: körforgásban megy, ha a fogyasztó visszaviszi a palackot, akkor nem növeli a termékek árát. Egyelőre azt sem tudni, hogy ezt a tételt a KSH inflációnövelő tényezőként számolja-e majd.
Maga a körforgás ideális esetben a következőképp néz ki: a palackgyártó lejelenti a Mohunak, hány darab DRS-kompatibilis palackot gyárt, ezek után kifizeti az 50 forintot a társaságnak. Az ő kuncsaftjai értelemszerűen a palack ára plusz 50 forintért veszik meg tőlük a csomagolást, amelyért a fogyasztó a boltban szintén 50 forinttal többet fizet - de ezt az 50 forintot visszaváltás esetén ő vissza is kapja a Mohutól.
Pethő elmondása szerint mindenképpen arra törekednek majd, hogy nagyobb rendszerben is megvalósuljon a körforgás – ez egyelőre egy határon átnyúló rendszert jelent. A Mohu-vezérigazgató úgy tudja, az üvegpalackokat a magyarországi társaságok nem itthon veszik meg, mert most nincs hazai üvegpalackgyártó cég. A Mohu így arra fog törekedni, hogy azokkal a külföldi gyártókkal szerződjön le a hulladék újrahasznosítására, akik képesek azt az élelmiszeripari felhasználást lehetővé tevő minőségben feldolgozni és új palackokba forgatni, és akiktől a magyarországi társaságok a palackjaikat megveszik. Pethő azt mondta, ha lesz érdemben hazai üvegpalack-gyártás, akkor itthon maradnak majd az üvegek a teljes folyamaton át.
Alumíniumdobozoknál sincs most itthon nagy kapacitású gyártó, itt is külföldi cégeket kell bevonni a rendszerbe, a PET-palackoknál pedig nincs itthon úgynevezett food grade fokozatú élelmiszer-biztonsági előírásoknak megfelelő újrahasznosítás, így egyelőre ez is a környező országok bevonásával valósul meg. De a Mohu mérlegeli, hogy beszáll a food grade fokozatú újrahasznosításba, így lehet, hogy a jövőben a PET-palackok is itthon maradnak.
Az új automaták és a régiek
A visszaváltó automatákról elhangzott: a Mohunak fontos volt, hogy a partnerek legalább egy EU-s országban több ezer automatával rendelkezzenek. A kiválasztott Tomra és Envipco ilyen, az automatáik technológiája szinte teljesen ugyanaz lesz, a különbség a készülékek méreteiben van.
Az Envipco gyártja és szállítja a kisebb, úgynevezett önálló automatákat, amelyek méretüktől függően évi 10 ezer palack visszavételétől a milliós visszaváltásig is megoldást tudnak nyújtani, a Tomra pedig a nagy, falba épített konstrukciókat szállítja, ebből a legnagyobb kapacitású 2 millió palack per év forgalmat is bonyolít. Ezek utóbbiak tehát nem is az üzlethelyiségben álló, nagy doboz jellegű gépek lesznek, ezeket fal mögé rejtik majd, a fal mögött akár 7 konténerbe mennek majd a palackok. Összesen ötféle automata kérhető, ebből kettő beépített, és mindkét beépített típusból négyféle tárolókapacitásút kínálnak.
Kérdésünkre, hogy a magyar visszaváltó-automatás cég, a Returpack miért nem nyert a tenderen, a Mohu elmondta, hogy 6-7 céget hívtak meg ajánlattételre, köztük a Returpackot is. Ugyan fő partnernek ők nem tudtak megfelelni, de így is Mohu-partnerek lettek, a Returpack a "harmadik eszközszállító" a DRS-rendszerben. Vagyis ők szolgálják majd ki a kézi visszaváltó pontokat, beépített automatával felszerelt kisteherautókkal járnak majd pontról pontra, és ebben az esetben Mohu mobilapplikációja segítségével a helyszínen írják jóvá a kézi visszaváltó pontoknak az általuk a fogyasztók felé megtérített visszaváltási díjat.
Az automatákat a Mohu szállítja a boltoknak, ez nekik pénzbe nem kerül, de az üzemeltetés őket terheli. Kapnak viszont a Mohutól minden visszavett palack után kezelési díjat, amivel az üzemeltetés terhei csökkennek. Itt tehát a darabszámok miatt üzletenként eltérő lesz az indokolt összeg, de a kezelési költség egységes. A Mohu elmondása szerint ennek megállapításakor nemzetközi példákat nézett, de figyelembe vette a magyar sajátosságokat is. Automatás visszaváltásnál 7,5 forint per visszaváltott palack összeg megy majd a boltoknak a Mohutól kezelési díjként, kézi visszaszedő helyeknél pedig 5 forint per visszaváltott palack.
A Mohu azonban felhívta a figyelmet, hogy ez nem az a modell, amikor a kiskereskedő ebből plusz pénzt tud csinálni. A modell az, hogy senki sem szenved versenyhátrányt, ha csatlakozik a rendszerhez, mert a vásárló, ha nála váltja vissza a palackot, akkor nála is fogja levásárolni az 50 forintos kupont.
Most is számos palackvisszaváltó automata működik az országban. Ezek azonban nem válnak feleslegessé, mert a többutas (többször felhasználható) palackokat gyűjtik vissza - üvegpalackokat -, az új automaták pedig az egyutasokra (egyszer használatosokra) lesznek beállítva. A nagy boltoknál ugyan a régi automatákat le fogják cserélni ezekre az új, egyutas-palackos automatákra, ezekre ugyanakkor lehet kiegészítő modult kérni, és akkor a többutas palackokat is tudja kezelni. Ez a kiegészítő modul a palackokat nem fogja összetörni, hanem legurítja a fal mögé, itt az üvegeket munkások kézzel rekeszbe rakják, úgy küldik vissza a gyártóhoz.
Viszont az egyutas palackokkal szemben a többutasok visszavétele után a Mohu nem fizet kezelési díjat a kereskedőnek. Ha így nézzük, akkor a kereskedő, ha eddig nem volt többutas visszaváltó-automatája a boltjában, most sem lesz motivált arra, hogy az egyutasos automatájához kiegészítő modult kérjen vagy külön többutasos automatát telepítsen.
Kijátszható a DRS?
Felmerült a kérdés, hogy mennyire lesz csalásbiztos a rendszer. Erről a Mohu azt mondta, az egyszer használatos palackokat visszagyűjtő automaták egyből roncsolni fogják a palackokat, hogy azokat semmiképp se lehessen többször visszaváltani. Ha pedig valaki úgy akarna ügyeskedni, hogy például az ilyen rendszert még nem működtető Romániából hoz be palackokat, amelyeket itthon átcímkéz, hogy így átverje a gépeket, és pénzt szedjen ki belőlük, akkor a Mohu szerint nagyon nehéz és drága dolga lesz, mert a gépek a csomagolás változásainak mértékét is képesek felismerni. A gyártóknak pedig egyébként is regisztrálniuk kell a palackjaikat a Mohunál, így azok darabszáma is követhető. És 2025-től maga Románia is áttér a DRS-re, akkor pláne nem fogja megérni az ügyeskedés. Közvetlen szomszédaink közül Szerbia és Ukrajna egyelőre nem tervezi a rendszer bevezetését – igaz, ezek nem EU-tagállamok.
Évi 3,3 milliárd darab egyszer használatos palack és doboz kerül forgalomba Magyarországon. Bár a visszagyűjtés az újrahasznosítás legnehezebb része, Pethő azt mondta, a Mohu szerint a DRS-rendszerben három éven belül a 3,3 milliárd palack minimum 90 százalékát vissza fogják váltani az emberek, de ő a több mint 95 százalékkal lenne elégedett.
Ez a 3,3 milliárd darab italcsomagolás mintegy 158 ezer tonna anyagot jelent, melyből 1,7 milliárd darab, 50 ezer tonna a PET-, 1,3 milliárd darab, 18 ezer tonna a fém és 300 millió darab, 91 ezer tonna az üvegpalack. Ha minden a tervek szerint alakul, akkor tehát ezen anyagok túlnyomó része három éven belül már nem a kommunálisba kerül, ehelyett ennyivel több hulladék fog újrahasznosulni.
Új csomagolásmódok jöhetnek, ha nem éri meg a visszaszedés
A csomagolóipar és az italipar szereplőitől is rengeteg előkészületet igényel a betétdíjas rendszerre való átállás, mert egy időben fog jelentkezni, októbertől december végéig a címkék átterveztetése, gyártatása és vele párhuzamosan a régi változat kifuttatása, közölte lapunk megkeresésére a Csomagolási és Anyagmozgatási Országos Szövetség (CSAOSZ) szakmai titkára. Nagy Miklós szerint az új rendszerben számos, külföldi italkülönlegesség esetén várhatóan átcímkézéssel lesz majd csak megoldható a vonalkódváltás, és mindezek várhatóan nagy terhet jelentenek az érintett csomagolószer-gyártók számára.
Nagy kitért arra, hogy még mindig nem ismert, mennyi lesz az italgyártókat érintő csatlakozási a szolgáltatási díj (ezt a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal állapítja meg, és Lantos Csaba energiaügyi miniszter hirdeti majd ki), de várható, hogy a gyártók számolásba kezdenek, melyik megoldás éri meg jobban: ha megmaradnak a jelenlegi csomagolásnál, ha áttérnek a DRS-kompatibilisre vagy ha alternatív, a DRS rendszer alá nem tartozó technológiára állnak át.
Szerinte várhatóan új megoldások is napvilágot látnak, például kapszulás sűrítmények, amelyek jelentősen más csomagolást igényelnek a jelenleg ismert italcsomagolásokhoz képest.
A CSAOSZ szakmai titkára úgy látja: jelenlegi ismeretei szerint a csomagolócégek felkészülési ideje nagyon rövid. "Az automaták telepítése már megkezdődött, de a kereskedők számára elképzelhetetlenül sok engedélyeztetést kell lebonyolítsanak, például, ha épületátalakítást kell az automaták miatt elvégeztetniük. Lesznek olyan boltok, ahol várhatóan nem is az eladótérben lesznek a gépek felállítva, ez a megoldás is időt igényel. A visszaváltó automaták felügyelete, szervize állandó rendelkezésre állást igényel, aminek nagyon komoly kiképzett élőmunka- és szervezési igénye is van."
A csomagolóiparban várható beruházási igényt Nagy elmondása szerint a CSAOSZ még nem mérte fel, az nagyban függ az esetleges technológiaváltástól. Hogy ilyesmi szükséges lesz-e, azt Nagy szerint a visszaváltási rendszer fogyasztói fogadtatása és a kötelezettek gazdaságossági számításai hamar el fogják dönteni.
