Tetszett a cikk?

Hosszas huzavona után hétfőn elrendelték az Evergrande felszámolását. A világ egyik legnagyobb ingatlanfejlesztőjéből a világ legeladósodottabb cégévé vált kínai óriás széthordását azonban számtalan jogi buktató nehezíti, az elemzők hosszan elhúzódó ügyre számítanak. A befektetők a pénzük, a kínai lakásvásárlók pedig az otthonuk miatt aggódhatnak. Több mint 300 milliárd dollár a tét - és bizonyos fokig a kínai, így végső soron a teljes világgazdaság jövője is.

Eljött az idő, hogy a bíróság kimondja: ami sok, az sok

- jelentette ki a China Evergrande Group ügyében eljáró bíró Hongkongban hétfőn, amikor elrendelte a cégcsoport felszámolását. Az ítélet egy 2021 óta húzódó vállalati haláltusát zárna le, de az Evergrande-ügy valójában a várakozások szerint még hosszú évekig elpöfög. Ezt már az eddig történtek is garantálják, a felszámolás jogi környezete pedig további biztosíték az ügy elhúzódására.

Haladékok a semmire

A világ legeladósodottabb cégeként elhíresült ingatlanfejlesztő óriás abba bukott bele, hogy a pekingi vezetés 2020-ban úgy döntött: elég volt az ingatlanszektor nyakló nélküli hitelezéséből. Ezzel a vezető magát az Evergrande üzleti modelljét nyírta ki: az arra alapult, hogy a cég még meg nem épített lakásokat adott el előre, miközben az építkezéseket maga is többnyire hitelből finanszírozta, és épp olyan, rövid lejáratú kölcsönökből, melyek ellen Hszi harcot hirdetett. 2021 végén az egész világ megismerte az Evergrande nevét, akkorra váltak végképp fizetésképtelenné.

A társaság közel két és fél éve képtelen törleszteni a most épp 333 milliárd - más források szerint "csak" 300 milliárd - dolláros adósságát. A fizetésképtelenség miatt indított bírósági ügy is másfél éve tart már, a megoldásra a társaság többször is haladékot kapott. Tavaly kiizzadtak ugyan egy tervet az adósságrendezésre, ám abból végül nem lett semmi, szeptemberben pedig a cégalapító Hszü Csia-jint őrizetbe is vették a kínai hatóságok, azt gyanítva, hogy offshore számlákra mozgatta át a cég egyes eszközeit és vagyonelemeit.

Hongkong az őrizetbe vétel után tavaly október végéről előbb december elejére tolta ki a határidőt, majd újabb két hónapnyi egérutat adott a társaságnak, hogy az végre meggyőzze a hitelezőit: megkapják a pénzüket. Az Evergrande idén januárban terjesztette elő utolsó restrukturálási tervét, és a hétfői meghallgatáson a cég képviselői arról beszéltek, márciusig bemutatják annak részletezését is. Hiába: elfogyott a türelem.

 

Mozgólépcsők egy elhagyatott Evergrande kereskedelmi komplexumban Pekingben 2024. január 29-én
AFP / Greg Baker

Nagy falat

A hongkongi legfelsőbb bíróság az Alvarez & Marsal nevű társaságot nevezte ki az Evergrande felszámolójának - az egyik legnagyobb restrukturálási tanácsadót, mely a 2008-as pénzügyi világválságot kirobbantó Lehman Brothers szétszedése ügyében is eljárt. A szakértelem és a rutin ellenére senki sem számít arra, hogy az Evergrande feldarabolása sima ügy lesz.

Az Evergrande helyzetéhez legközelebbi párhuzamként a szakértők az egykor a Malév megvásárlását is fontolgató HNA Group feldarabolását hozzák fel. A szintén kínai, és fő profilja, a légitársaság-üzemeltetés mellett szintén számos további területen tevékenykedő csoport szétszedése a csődjét követően négy évig húzódott, és számos bűnügyi eljárás tarkította.

Bűnügyi eljárásból itt is van bőven. Az Evergrande-ot késő kifizetések miatt több mint 500 beszállító és alvállalkozó perli, ha a hitelezői kereseteket is számoljuk, akkor pedig összesen több mint ezer eljárás van érvényben ellenük. A vezérigazgató rendőrségi megfigyelését már említettük. A vállalat értéke az elmúlt években óriásit zuhant: a hongkongi tőzsde hétfői zárásakor 275 millió amerikai dollárra becsülték, vagyis a társaság a csúcsformájához képest 99 százalékkal ér kevesebbet.

Az HNA feldarabolásánál több mint 67 ezer, többségében kínai hitelező követelt összesen mintegy 187 milliárd dollárt - 1,2 ezermilliárd jüant. A rendezés felemás lett: akiknek 100 ezer jüannal vagy annál kevesebbel tartoztak, azokat készpénzben kifizették, a többi hitelezőnek viszont komoly veszteségeket kellett benyelnie, mivel őket különféle adósság-részvény csereprogramok keretében kárpótolták.

Lehetséges, hogy a hatóságok az Evergrande ügyében is hasonló forgatókönyv szerint terveznek eljárni, annak ellenére, hogy a társaság egy korábbi, a címzettek heves ellenállása miatt partvonalra került ajánlata ilyesmiről szólt: felajánlották a hitelezőknek, hogy pénz helyett részesedhetnek az Evergrande egyéb érdekeltségeiben, például az elektromosautó-bizniszében. Helyette a megkárosodott felek még azt is követelték, hogy Hszü Csia-jin saját zsebből 2 milliárd dollárral szálljon be a rendezésbe. Ennek se lett foganatja, de ebből persze még bármi lehet.

 

AFP / Pedro Pardo

Jogi gubancok

A cégcsoport mérete és szövevényessége mellett plusz kihívás, hogy a feldarabolásáról szóló ítélet Hongkongban született meg, a szétosztható eszközök 90 százaléka pedig Kínában van. Ez mintegy 240 milliárd dollárnyi eszközt jelent, ez áll szemben a 333 vagy 300 milliárd dollár tartozással.

Peking és a hozzá tartozó különleges közigazgatási terület 2021-ben ugyan megállapodott arról, hogy kölcsönösen elismeri egymás felszámolási végzéseit, de ez valójában még mindig csak egy próbaidős projekt, és Kína esetében csak három városra korlátozódik - az Evergrande székhelye, Kanton nincs köztük.

Az sem ígér sok jót, hogy az említett megállapodás keretében az Evergrande-nál nagyságrendekkel kisebb cégek feldarabolása sem megy zökkenőmentesen. De akkor sem rózsás a helyzet, ha a rendezéshez nincs szükség kínai-hongkongi egyetértésre: valószínűleg az Evergrande két Hongkongban bejegyzett érdekeltségéből se lehet már sok pénzt kimenteni, mivel azok piaci értéke a felszámolási ítélettel több mint 80 százalékot zuhant.

További hátráltató tényező, hogy az Evergrande Kínában található javainak nagyobb részére már igényt formáltak helyi kormányzóságok, egyes eszközöket be is fagyasztottak, hogy ezzel is védeni próbálják a bajba jutott ingatlanvásárlók érdekeit. Tőlük kellene visszaszerezni az érdekeltségeket a felszámolónak, a következő lépés pedig a vezetőcsere lenne a leányvállalatoknál. Ebbe is lehet beleszólása a helyi kormányoknak, és persze Pekingnek is. Az Evergrande arra számít, hogy az átvétel évekig is elhúzódhat, éppen ezért a felszámolási ítéletre reagálva azonnal közölték, hogy annak ellenére is befejezik a folyamatban lévő építkezéseket.

És a legnagyobb, potenciális akadály persze Peking mindenhatósága. A hongkongi döntést a helyi, kínai bíróságok megsemmisíthetik, ha azokat alkalmasnak látják a közrend megzavarására. Márpedig minden bizonnyal alkalmas, mivel Kínában még mindig több százezren várnak a kifizetett, de soha el nem készült lakásukra.

 

Evergrande lakónegyede Nanjingban, a kelet-kínai Jiangsu tartományban 2024. január 29-én
AFP / NurPhoto

Csak durva vagy végzetes is?

Nincs jó bőrben a kínai gazdaság. Maga az ingatlanpiac kilencéves, a tőzsde pedig ötéves mélyponton vergődik, az ország deflációval küzd, és emellé még a népesség is rohamosan csökken. Éppen ezért kulcsfontosságúnak tűnik, hogy a fent sorolt, extra nehezítő körülmények ellenére úgy vezényeljék le az Evergrande szétszedését, hogy az ne ijessze el a külföldi befektetőket. Nekik ez az ügy lakmuszpapír, ha úgy látják, hogy az eljárás kaotikus és a politikai akarathoz hajlítottan zajlik, kétszer is meggondolják, hogy a jövőben pénzt vigyenek az országba. Annak pedig a kínai növekedés issza meg a levét.

A kockázatokat a pénzügyi szektor is érzi, az országban nagy ingatlanpiaci kitettségű vagyonkezelők működnek, és egy teljes összeomlás nemcsak Kína 60 ezermilliárd dolláros pénzügyi rendszerét döntené meg, de megrázná az egész világgazdaságot is. Nem csoda, hogy a felszámolási ítélet hírére több elemző már világvégét vizionál - mások szerint viszont, ahogy az sem hozta el az Armageddont, hogy három éve fény derült az Evergrande fizetésképtelenségére, úgy az sem fogja, hogy most elkezdik széthordani a csoport maradványait.

Az ingatlanbuborék kipukkanása, megfejelve a zuhanó népességszámmal és a tetemes, kifizetetlen hitelekkel, azzal fenyegeti a világ második legerősebb gazdaságát, hogy a következő években óriásit lassul - hasonlóan az 1990-es évek Japánjához. A Goldman Sachs összesítése szerint vannak olyan előjelek, amelyek még az akkori Japánénál is jóval borúsabbak.

A társaság szerint a kínai lakóingatlanok 20 százaléka áll most üresen, míg Japánban 1990-ben ugyanez 9 százalékos volt, az ingatlanárak pedig egy átlagos kínai háztartás jövedelmének húszszorosára rúgnak, míg Japánban ez harmincnégy éve tizenegyszeres volt. És mivel a lakásberuházások kétszer akkora részét teszik ki a kínai GDP-nek, mint amekkora részt az építkezések a japán gazdasághoz adtak 34 évvel ezelőtt, a szektor reálgazdaságra gyakorolt közvetlen hatása is nagyobb most Kínában, mint volt anno Japánban.

A Goldman Sachs ugyanakkor megjegyzi, hogy mindezek ellenére vannak olyan körülmények, amelyek arra utalnak, hogy Kína képes lehet elkerülni egy tartós visszaesést. Az ingatlanpiac vergődését például náluk nem súlyosbítja teljes tőzsdei összeomlás (igaz, a tőzsde, mint említettük, épp jó bőrben sincs). És ilyenkor öröm az ürömben, hogy az egy főre jutó kínai GDP jóval alacsonyabb, hiszen így a kínai gazdaság növekedési potenciálja jóval nagyobb, mint amekkora '90-es évek japán gazdaságáé volt.

Borítóképünkön az Evergrande pekingi épületének egyik felirata. Fotó: AFP / Pedro Pardo