Minden borzalom megtörténik, de nem ok nélkül - Oz sorozat vélemény

Az Oz amerikai televíziós sorozat, amelyet 1997. július 12.-től 2003. február 23.-ig vetített az HBO. A műsor címe és a város neve, ahol játszódik (Emerald City) utalás az Óz, a csodák csodájában Smaragdvárosra. A szériát Tom Fontana készítette, és elmondható róla: a Prison Break nagyjából Tom és Jerry kalandjaira emlékeztet, miután az ember végignézi ezt.

Erről a börtönös sorozatról sokáig lemaradtam, egyszerűen azért, mert azt hittem: a sárga utas, Dorothys történetet dolgozták föl. Aztán megszállott prisonbreakesként, szintén sorozatfüggő barátaim nyomására, elkezdtem nézni. Amikor a 6., azaz az utolsó évad utolsó epizódját is a fotelbe kapaszkodva izgultam végig,

- de mint tudjuk, soha nem késő, és a streaming korszakában mindent be lehet pótolni. Az HBO Max, azaz most már csak Max adja, és a legnagyobb erőssége nem csupán a casting, hanem a korát megelőző vágások, a képi világ, a fényképezés, illetve nem mellékesen a fantasztikusan ábrázolt emberi karakterek és jellemfejlődések.

A produkció egy 4-es szintű állami börtön mindennapjairól szól. Az "Oz" név az "Oswald State Correctional Facility" (Oswald állami büntetés-végrehajtási intézet) rövidítése. A fegyház fiktív építménynek számít. Az egyik főszereplőt, Tim McManust börtönőrt - Terry Kinney alakítja, akit számos nagyvásznas filmben is láthatunk-, aki a legtöbb őrrel ellentétben emberséges módon bánik a rabokkal.

Célja, hogy tökéletes börtönt hozzon létre, miközben igyekszik elkerülni a konfliktusokat, hol több, hol kevesebb sikerrel.

A pazar szereplőgárdát erősíti a Lostból megismerhetett Harold Perrineau, ő a tolószékbe kényszerült rabot, egyben a narrátort játssza - ezt a nehéznek mondható színészi feladatot zseniálisan oldja meg -, Perrineau élete legjobb alakítását nyújtja ebben a sorozatban. Csak úgy, mint B.D. Wong, aki a börtönlelkészt játssza, őt a Hét év Tibetben című filmből is ismerhetjük. J.K. Simmons és Rita Moreno szintén elképesztő hitelességgel alakítják a figurákat, előbbi a náci szörnyeteg, Rita pedig a pszichológus szerepében brillírozik.

Eamonn Walker, akit a OneChicago és a Chicago Fire tűzoltó-parancsnokaként, a Góré szerepében is láthatunk, ugyancsak csodálatosan hozza a látszólag békés muszlim “messiást”, Kareem Saidot, el is nyerte teljesítményével a CableACE nevű díjat. Luis Guzmán is felbukkan az Oz-ban, sőt, egy epizódban a Dr. House-ból ismerős plasztikai sebész, Dr. Taub, azaz Peter Jacobson is.

Visszatérve a sorozatra: a mottója az lehetne, hogy

Olyan kegyetlen őszinteséggel mutatja be a fegyházakban raboskodók mindennapjait, hogy a biztonság kedvéért nem árt tudni: csak erős idegzetűek és gyomrúak kezdjenek bele, nekik azonban nem fog csalódást okozni, ahogyan nekem sem.

Ugyanakkor olyan erős a mondanivalója is, a párbeszédek, a szereplők minden rezdülésének jelentősége van, hogy ezek összességében felülírják az olykor gyomorforgató jeleneteket.

Igazolja azt, hogy az erőszak erőszakot szül, illetve megkérdőjelezi, hogy valóban van-e létjogosultsága a börtönnek, vagy csak arra jó, hogy a bolti szarka kőkemény bűnözőként és drogosként szabaduljon, hiszen kénytelen idomulni, itt nemhogy farkas, inkább vérfarkastörvények uralkodnak. Gyilkosok, drogosok, piti bűnözők, bolti szarkák, náci vadállatok, autóbalesetet okozó ügyvédek és nehézfiúk összezárva egyetlen hatalmas térben - mindenféle náció és társadalmi réteg konfrontálódik, olykor pedig barátkozik ebben a sorozatban.

A nemi erőszak kendőzetlen bemutatása pedig egyértelműen nem öncélú, ahogyan egyetlen erőszakos jelenet sem, azt hivatott tudatni a nézővel, hogy semmi köze a szexualitáshoz, kizárólag a hatalomról szól.

Habár a negyedik évad egy kissé leül, gyakorlatilag nem lehet fogást találni, belekötni, szériamániásoknak egyszerűen kihagyhatatlan - ez a sorozat tényleg a csodák csodája! Csak egyet tartsunk be: 3 résznél többet egyszerre ne daráljunk belőle!