Korda György arénás retróvonatáról nemigen volt leszállás

Korda György azon kevés előadók közé tartozik, akik már hat évtizede állhatnak színpadon. Ráadásul a fiatalabb generáció csak az elmúlt években fedezte fel az énekest a Reptér című slágerének köszönhetően, amely óriási, a közösségi médiában a mai napig tartó népszerűségre tett szert. Az előadó és felesége, Balázs Klári már-már hazajárnak a magyar fesztiválokra, amelyeken hatalmas érdeklődés övezi őket – legutóbb a Szigeten például meg sem lehetett közelíteni a színpadot, ahol felléptek. A pár idén mindamellett, hogy nyáron ismét nyakába veszi az országot, egy különleges koncerttel kedveskedett a rajongóknak: május 11-én a Papp László Budapest Sportarénában ünnepelték meg Korda György 85. születésnapját – amit hivatalosan egyébként január 4-én töltött be. Ennek alkalmából egy nagyszabású műsort állítottak össze, talán korábban nem is volt arra példa, hogy egy ekkora volumenű produkcióban láthattuk Kordáékat. A két énekes visszarepített minket az időben, mintha csak egy Táncdalfesztivál versenyzőit néztük volna, és gondolatban még egy Bambit is elszürcsöltünk.

Kordák színpadra lépését megelőzően Pixa felelt a közönség beolajozásáért, akinek egyébként közös dala is van a párral, a Fiatalság Bolondság című szerzemény. A DJ főleg külföldi retró dalokkal igyekezte fokozni a hangulatot, ami sikerült is. Érdekes volt megtapasztalni, ahogy az idősebbek is az első sorokba sietnek, hogy minél közelebbről lássák a műsort. A közönséget tekintve kijelenthető, hogy Kordáék zenéje generációkon átível, hiszen fiatalokat is ki lehetett szúrni a mulató tömegben. Bár kezdetben sokakban merülhetett fel kérdés azzal kapcsolatban, milyen zenei aláfestéssel fognak énekelni az előadók, mindez egyértelűvé vált, ahogy Pixa színpadról: többek között hegedűn, csellón, trombitán, gitáron, szaxofonon és dobon játszó zenészek alkotta kvázi szimfonikus zenekar kísérte őket.  

Mire megjelent a kivetítőn a visszaszámlálás, és letelt a két perc, az aréna csordultig megtelt emberekkel. A koncerten elhangzottak szerint 14 ezer ember volt kíváncsi Kordáékra. A kezdés előtti utolsó másodpercek már üdvrivalgással teltek, ami akkor hágott a tetőfokára, amikor a zenekar rázendített. A nyitószólam könnyen egy Marvel- vagy Disney-filmre emlékeztethette a nézőket, amelyhez olyan képi megjelenítés társult a kivetítőkön, ami mindezt alá is támasztotta – sőt, Korda a koncert alatt többször kezdett bele általa csak mesének nevezett monológokba, ami egy érdekes átkötés lehet a disney-s kezdést tekintve. A közönség tűkön ülve várta a pár színpadra lépését, amelyet megelőzően a LED-falon kísérhettük végig, milyen elismerésekkel büszkélkedhetnek eddig.

Boldogok vagyunk, hogy itt énekelhetünk önöknek. Köszönjük szépen ezt a csodát, amit ma este kapunk önöktől, de miután Korda 85 az alcím, még én sem hiszem el

– szólt bele a mikrofonba Korda, aki egy-egy dal között különféle történetekkel bombázta a közönséget.

Elmesélte például, hogy a vegyészeti technikumban annyira szerették, hogy a harmadik osztályt kétszer járatták vele. Majd felidézte, hogyan döntött az énekesi pálya mellett, miután a színművészetire nem vették fel. Elmondása szerint amikor a szülei elé állt a tervével, annyi volt a reakció, hogy: „A mi családunkban eddig csak becsületes emberek voltak.” Hozzátette, tekintve, hogy már 66 éve énekel, azt kívánja, bárcsak az édesapja látná, hogy becsületes munkát végzett. A közönség különösen értékelte az énekes kitárulkozását, és jóízű nevetéssel fogadták a történeteit. 

A retró aranykorát éli

A látvány tekintetében jól láthatóan arra próbáltak ráfeküdni, hogy minél inkább retró hatást keltsenek a látottak. Hol fekete-fehér képek tűntek fel, mintha egy régi videókamera filmszalagját néznénk, tele emlékekkel, hol régi klipekből összevágott részletek, de még a Korda 85 betűtípusából is ez rítt le. Mindez nem véletlen, mivel a Korda 85 legfőbb indíttatása az volt, hogy mindamellett, hogy az énekest éltesse születésnapja alkalmából, egy egész életpályát felölelő dalhalmazból válasszák ki a közönség számára a legélvezetesebbeket. Az egymás után felcsendülő slágerek, illetve a LED-falról visszaköszönő retró életérzés együttes hatása képes volt visszarepíteni a múltba a nézőket, akik egy Táncdalfesztiválon érezhették magukat.

A kivetítőn látottak visszafogottabb megjelenítése részben azt a célt is szolgálhatta, hogy ne vonja el a figyelmet teljesen Korda Györgyről és Balázs Kláriból, akik főleg a színpad közepén állva vagy ülve énekeltek. A háttérben a több mint egy tucat zenészből álló csapat támogatta őket, illetve olykor táncosok is érkeztek a színpadra, ám Kordáék főleg magukra számíthattak, ha a színpad betöltéséről volt szó. A hangosítás nem volt mindig a topon, illetve az énekesek látszólag kaptak némi technikai segítséget is, ám ez nem vett el a koncert összélményéből. A főleg Kordára koncentráló eseményen kisebb magánszámot azért Balázs Klári is kapott, aki előbb mint egy Moulin Rouge-ból kilépett revütáncos tűnt fel a színpadon, persze aztán a duett sem maradt el.

Életműdíjas lett

Kordáék egyik sztárvendége a TNT énekese, Dobrády Ákos volt, aki előbb a Híd a folyót című dalt énekelte el Balázs Klárival, majd további két szerzeményt is előadott. Kétségtelen, hogy ez jelentette az est egyik fénypontját, miután a Nem jön álom a szememre és a Bolond, aki sír dalok szövegét szinte álmából felkeltve is el tudta volna szavalni minden jelenlévő, Dobrády pedig rendesen meg is énekeltette a közönséget. Az énekes úgy fogalmazott, sokszor gondolkozik azon, mi a legszebb a zenei pályafutásban, és az ilyen alkalmakkor döbben rá arra, hogy az, amikor nemcsak akkora legendákkal találkozhat, mint Kordáék, hanem egy színpadon is állhat velük.

A pár pedig mindent bevetett a szórakoztatás érdekében, a magyar mellett angol, francia és olasz nyelven is énekeltek. Előadták a Pesti mese című dalukat, ami saját bevallásuk szerint talán másodjára történhetett meg pályafutásuk során, illetve Korda a My Way egy újabb, általa átalakított verzióját szintén elénekelte. Az örömük, hogy ekkora tömeg előtt állhatnak, pedig igen ragadós volt, így a közönség gond nélkül engedelmeskedett Korda azon kérésének is, hogy az egyik előadott dal alatt kezdjenek vonatozni a küzdőtéren. Humorfaktorból egyébként sem volt hiány a koncerten, ami Kordát tekintve nem meglepő, mivel az efféle mókázás már átitta a személyiségét. A koncert egyik pontján meg is viccelte a Reptér című dalra kiéhezett rajongókat: 

Elviszlek titeket egy utazásra, de még nem a reptérre megyünk

– jelentette ki.

Dobrády Ákos mellett Horváth Charlie szintén felkérést kapott Kordáéktól, hogy velük együtt ünnepeljék az énekes 85. születésnapját. Horváth Dobrádyhoz hasonlóan a legismertebb dalait húzta elő a kalapból, köztük Az aki szép és a Nézz az ég felé nótákat, amelyek jelentősen felkorbácsolták a hangulatot. Olykor az énekes hangját sem lehetett hallani, olyan erővel ordították a nézők a dalszöveget. Legalább akkora sikere volt, mint a kétszer is előadott Reptér című slágernek, amelyhez Korda hozzáfűzte, hogy ha minden igaz, jövőre már külön padjuk lesz a Liszt Ferenc reptéren, rajta a viaszszobrukkal. Sőt, az eseményen egy másik meglepetés is érte a párt: Hungaroton-életműdíjjal tüntették ki őket, miután Korda az 50-es évek vége óta hűséges a kiadóhoz. Az énekes a koncert végén megjegyezte: bízik benne, hogy a közönség ugyanannyira fogja szeretni őt a továbbiakban is, ahogy ő hű maradt hozzájuk.  

(Borítókép: Balázs Klári és Korda György. Fotó: Szollár Zsófi / Index)