Több a közös III. Károlyban és Kim Dzsongunban, mint gondolnánk

Untitled-1.png
2024.05.14. 06:05
Bár Észak-Koreát diktatórikus állam lévén nem sok szál fűzi az Egyesült Királysághoz, mégis akad egy tradíció, amelyet mindketten őriznek. Tekintve, hogy Nagy-Britannia és az egész Nemzetközösség élén III. Károly áll, hasonló tisztelet övezi a személyét, mint a kegyelmet nem ismerő Kim Dzsongunét.

Az Egyesült Királyság és Észak-Korea története több ponton összefonódott már a történelemben, ám mindig is ellentétes oldalon harcoltak. Mint ismert, a koreai háború alatt a britek az ENSZ, majd a hidegháború során az Egyesült Államok szövetségesei voltak. Ennek, illetve az észak-koreai válogatott 1966-os angliai labdarúgó-világbajnokságon való szereplésével szemben a britek által tanúsított ellenszenv fényében pedig nem volt túl rózsás a kapcsolatuk. A háttérben az állt, hogy az Egyesült Királyság tartott attól, hogy a jelenlétük a Dél-Koreával és az Egyesült Államokkal való viszony megromlásával fog járni. A válogatott végül a vébén megverte Olaszországot, ami nagy szónak számított akkoriban, mivel azelőtt még egy ázsiai csapat sem ért el ekkora eredményt. A szereplésükről 2002-ben egy film is készült The Game of Their Lives címmel. 

A felek azt követően kezdtek nyitni egymás felé, hogy úgy látszott, Észak-Korea és testvérállama, Dél-Korea készek tenni a köztük lévő viszony javításáért. Az Egyesült Királyság és Észak-Korea így 2000. december 12-én diplomáciai kapcsolatot létesített, illetve nagykövetséget hoztak létre mind Londonban, mind Phenjanban. Kezdetben a britek angol nyelvű és emberi jogi képzést biztosítottak az észak-koreai tisztviselők számára. A két ország békében egymás mellett éléséről árulkodik, hogy a 2002-es Csavard be, mint Beckham brit film szerkesztett változatát 2010. december 26-án leadták az észak-koreai állami televízióban az akkor már 10 éve tartó diplomáciai kapcsolatuk megünnepléseképp. Ez volt az első nyugati film, amit a televízióban sugároztak Észak-Koreában, és valószínűleg az utolsó is.

Észak-Koreában napjainkban ugyanis már keményen megbüntetik azokat, akik külföldi kulturális termékeket fogyasztanak, ottani szlengeket használnak, vagy afféle ruházati stílusokat, frizurákat viselnek. A 2021-ben szigorított jogszabály értelmében, ha valakinél nagy mennyiségű dél-koreai, amerikai vagy japán médiaterméket találnak (mondjuk egy dél-koreai szappanopera egész évadát), azt halállal büntetik. Az ilyen típusú anyagok fogyasztásáért pedig akár 15 év munkatábort is kaphatnak a törvénysértők. A rezsim veszélyes méreganyagnak definiálta a külföldi termékeket, és a rendelet többek között egy olyan kitételt is tartalmaz, ami szerint ha egy gyerek a dél-koreai trendeknek megfelelően öltözködik, a szülőket is felelősségre lehet vonni.

Mindezt figyelembe véve komoly előrelépést jelenthetett akkoriban, hogy a Csavard be, mint Beckhamet egyáltalán levetítették az állami tévében. Az Egyesült Királyság és Észak-Korea viszonya azonban nem sokkal később teljesen megromlott, miután 2013. március 7-én egyhangúlag elfogadták az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának 2094. számú határozatát, amelyben elítélték Észak-Korea nukleáris programját. A diktatórikus állam kormánya erre válaszképp 2013. április 5-én tájékoztatta a brit nagykövetséget, hogy a misszióik biztonsága 2013. április 10-e után nem biztosítható. Észak-Korea egyesült királyságbeli nagykövete, The Jongho így 2016 nyarán a britek segítségével elköltözött Dél-Koreába, amelyet követően a két ország közötti együttműködés végérvényesen megszakadt. A két állam kultúráját, államformáját, törvényeit vagy épp az állampolgáraik életvitelét tekintve nem sok hasonlóságot találnánk közöttük, ám akad egy tradíció, amitől egyikük sem tágít. 

Majdnem kimaradt az egyház 

Mint ismert, az Egyesült Királyság államformája monarchia, az élén III. Károly áll. Ez a brit birodalom korábbi gyarmataiból létrejött Nemzetközösség esetében sincs másképp, ám uralkodójukként csak a Nemzetközösségi királyság tagjai (Egyesült Királyság, Kanada, Ausztrália, Új-Zéland, Antigua és Barbuda, Bahama-szigetek, Belize, Grenada, Jamaica, Pápua Új-Guinea, Saint Kitts és Nevis, Saint Lucia, Saint Vincent és a Grenadine-szigetek, Salamon-szigetek, Tuvalu) ismerik el őt. III. Károly közfeladatot ellátó személyként és a 21. században már tényleges hatalmat nemigen gyakorló királyként főleg diplomáciai feladatokat lát el. Hozzá kell tenni ugyanakkor, hogy ennek ellenére tényleges jogkörökkel bír, köztük miniszterelnököt jelölhet ki, elbocsáthatja a kormányt, parancsot adhat a brit hadseregnek és háborút jelenthet be, ám ezen privilégiumokkal már rég nem élnek a brit uralkodók. 

Az állam első, közt szolgáló embereként III. Károly képével gyakran lehet találkozni a brit és a Nemzetközösség államainak közintézményeiben. A legújabb hírek szerint a király legújabb portréjáért – amit Hugo Burnand királyi fotós készített a windsori kastélyban, a fotón az uralkodó a Királyi Haditengerészet egyenruháját viseli, rajta a hivatalos érmekkel és kitüntetésekkel – június 5-től pályázhatnak az intézmények, köztük az egyházak, a kórházak, a munkaügyi központok, az iskolák és a börtönök, hogy kiaggathassák a falaikra. Ahogy a Daily Mail írja, annak érdekében, hogy ingyen biztosítsák a képeket, a brit kormány kibővítette az uralkodónak járó éves állami támogatást, aminek eredetileg 8 millió font – jelenlegi árfolyamon 3,59 milliárd forint – az összege. Korábban egyébként az volt az álláspont, hogy az egyházak kimaradnak ebből a szórásból, így nekik össze kellett volna gyűjteniük a pénzt a portréra, ami főleg amiatt vetett fel aggályokat, mivel a brit uralkodó az anglikán egyház feje is egyben, ám végül ők sem maradtak ki.

Az új portré megjelenítése emlékeztetőül szolgál, hogy a legfőbb köztisztviselőnk milyen példát mutat nekünk. Ahogy az édesanyja előtte, a király is mások szolgálatának szentelte életét és munkáját

– nyilatkozta Oliver Dowden miniszterelnök-helyettes.

Büntetés jár a poros képért

Az Egyesült Királyság mellett Észak-Koreában is nagy hagyománya van a vezetőről készült képek kihelyezésének, ám utóbbi országban véresen komolyan veszik az azokról való gondoskodást. Ahogy arról korábban az Észak-Koreából megszökött Hyeson Lee a Menekülés Észak-Koreából című dokumentumfilmben beszámolt, minden házban a vezetőket – Kim Ir Szent és Kim Dzsongunt – ábrázoló képeknek kell a legjobb helyen lenniük, mivel azok a legfontosabbak. Gyakran is kell takarítani őket, mert a kormánytisztviselők minden házba gond nélkül bemennek, hogy kesztyűvel ellenőrizzék a port. Ha pedig nem tisztították meg kellően a képeket, az súlyos büntetést von maga után. Lakástűz esetén a lakók előbb mentik meg a portrékat, mint a családtagjaikat, mivel ha baj éri a képeket, nem csak saját magukat keverik bajba, mivel három generációra visszamenőleg büntetéssel sújtják az egész családot.

Lee előbbiek mellett kifejtette, Észak-Koreában úgy is könnyen bajba kerülhetnek a lakosok, ha a székletüket nem adják le az államnak. Mivel Észak-Koreában nincs műtrágyarendszer, a kormány elvárja, hogy mindenki odaadja nekik a saját „végtermékét”. Mint hozzátette, ezért mindenki a kerti WC-ben egy favödörbe ürít, és az sem ritka, hogy a lakosok ellopják egymás székletét a büntetéstől tartva. Egyesek szekereken, mások zsákokban hordozzák magukkal, amíg nem érkezik valaki, hogy elvigye, és eljuttassa a gazdákhoz. Amennyiben pedig a lakosok nem tudnak mit átadni nekik, az megtorlással jár – azaz gulággal vagy munkatáborral. Ugyan az Egyesült Királyság messze áll attól, hogy efféle módszerekhez folyamodjon, érdekes párhuzam, hogy a vezetők portréjának mindkét országban nagy jelentőséget tulajdonítanak. 

(Borítókép: III. Károly és Kim Dzsongun. Fotó: Dan Kitwood, Inter Korean Press Corp / NurPhoto / Getty Images)