Itt a Kúria legújabb döntése: fizessenek a pervesztesek!

Egy per lezárása után a pernyertes sokszor azzal szembesül, hogy a győzelme ellenére komoly költségei maradnak térítés nélkül. Ennek oka, hogy a bíróságoknak lehetőségük van az ítéletben mérsékelni a pervesztesre áthárítható ügyvédi munkadíj összegét. Ez a kivételes lehetőség a gyakorlatban főszabállyá vált, a bíróságok rendszerint „szárnyaik alá veszik” a pervesztes felet.

A költségmérséklést a bíróságok általában két fő okra alapozzák:

• a pertárgy értékéhez viszonyítják az elszámolható ügyvédi munkadíjat,
• a tételesen felszámított munkaórák egy részét „indokolatlannak” tartja a bíróság.

A mérséklést lehetővé tevő szabályt értelmezte friss, Pfv.II.20.887/2023/6. számú döntésében a Kúria, mégpedig úgy, hogy az eddigi status quót a mindenkori pernyertesek javára borította fel. Mivel a Kúria publikált döntései egy 2019-es reform következtében minden alsóbb fokú bíróságra közvetlenül kötelezőek, elviekben az alsóbb fokú bíróságok a jövőben követni fogják a Kúria iránymutatását.

A perköltségmérséklés új értelmezése

A Kúria a perköltségmérséklés elterjedt indokainak szinte mindegyikére reagált, és a pernyertesre nézve kedvező álláspontot alakított ki. A legmagasabb bírói fórum leszögezte:

A Kúria arra is rámutatott, hogy a munkadíj fedezi az ügyvéd saját vállalkozásával összefüggő összes kiadását, ezért nem releváns, hogy az adott per bíróságának mi a véleménye az ügyfél által egyébként elfogadott munkadíj mértékéről.

Kifejtették: az elvégzett ügyvédi munkát nem lehet a beadványok oldalszáma és a tárgyalási órák száma alapján megítélni, hiszen a munka szerves részét képezik az ügyfélkapcsolatra szánt idő, a felkészülés, az iratelemzés és egyéb előkészítő munkák is. Utaltak arra is, hogy a pernyertes felet képviselő ügyvéd munkájának minősítése nem adhat okot a mérséklésre. Ez ugyanis önellentmondást okozna: az ügyvéd munkája ugyan pernyertességre vezetett, de mégsem volt megfelelő.

Dobos Zoltán szerint a lefektetett jogelvek kikényszeríthetősége miatt talán a legfontosabb lépés annak rögzítése volt, hogy

Vagyis a bíróság köteles a döntésének még a perköltségről szóló részét is az ügy iratain alapuló, részletes indoklással alátámasztani. Ez az indoklás kézzelfogható, konkrét alapot ad majd a jogorvoslatokra.

Kevésbé éri meg jogellenesen eljárni

A Jalsovszky Ügyvédi Iroda szakértője szerint nem tudhatjuk, hogy a Kúria döntése milyen gyorsan fordítja át a mélyen gyökerező gyakorlatot, de az biztos, hogy az iránymutatást a bíróságoknak már a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazniuk kell. Emiatt várhatóan megnő majd a perköltség miatti fellebbezések száma, hiszen megnő az ilyen jellegű fellebbezéssel elérhető haszon.

Dobos Zoltán úgy vélekedett, hogy jelenleg sok esetben gazdasági szempontból nincs értelme a relatíve kis értékű perek megindításának, hiszen a meg nem térülő perköltség végül drágább lehet, mint a megnyerhető összeg. Ez szerinte jogállamisági problémát is jelent, hiszen korlátozza a bírósághoz fordulás lehetőségét, és így sok esetben bátorítja a szerződésszegést vagy más jogsértést.

„Tehát szűkül a kör, amikor anyagilag megéri jogellenesen eljárni” – állította a szakértő.

Ha egy bonyolult ügy többesélyesnek látszik, akkor a feleket még egy tényező ösztönzi majd az egyezségre. Az üggyel járó pénzügyi kockázat nő, hiszen a pervesztes már nemcsak a saját, hanem az ellenérdekű fél teljes ügyvédi költségét is köteles lesz viselni. Annak a félnek pedig, aki várhatóan pervesztes lesz, nem fogja megérni újabb és újabb tanúkkal, indítványokkal elhúzni az ügyet. „Ugyan a kapanyél is elsülhet – fogalmazott Dobos –, és eddig anyagi következmények nélkül lehetett próbálkozni a kis eséllyel kecsegtető érvekkel is, de ez most várhatóan megváltozik: az eljárás végén a pervesztes félen fog csattanni az értelmetlen körök miatti extra költség.”

Átalánydíjas helyett óradíjas elszámolás

Az ügyvéd szerint kifizetődhet a jogi képviselőjét tenderen vagy több ajánlat közül kiválasztó ügyfél gondossága: ha a bekért ügyvédi ajánlatok között nincs nagyságrendi különbség, akkor azzal bemutathatja, hogy a ténylegesen felszámított ügyvédi munkadíj nem ellentétes a piaci viszonyokkal, így nincs helye mérséklésnek.

Az átalánydíjas megbízások (például iratonkénti vagy tárgyalásonkénti fix díj) helyett könnyebben érvényesíthető lehet a gazdasági ügyekben leginkább elterjedt időkimutatás-alapú óradíjas elszámolás.