„A hatékonyság nem csak abból áll, hogy hozzuk a technológiát, hanem, hogy tudjuk azt is, hol kell használni”

A mostani időszakban több, komoly akadályt is le kell küzdeniük a különböző szektorokban tevékenykedő vállalatoknak, mindez pedig hatványozottan igaz az ipari termeléssel, gyártással foglalkozó szervezetekre. Az egekig kúszó energiaárak, az akadozó ellátási láncok és a szomszédunkban zajló háború miatti bizonytalanság ellen egyetlen dologgal lehet védekezni: a csúcsra járatott hatékonysággal.

A hatékonyság itt pedig nem csak a termelést, hanem az adott cég komplex működését jelenti, ami napjainkban kiterjed az energetikai kérdésekre is. Az energiahatékonyság elhanyagolt terület, ahol óriási lehetőség van a fejlesztésekre – ezzel kapcsolatban kérdeztük a téma hazai szakértőjének számító 4iG Nyrt. szakértékesítési és üzletfejlesztési igazgatóját, Gém Pétert, illetve a cég megbízott tanácsadóját, Lukács Ákos mérnökiroda-vezetőt.

„Olyan problémáról van szó, amely érinti egész Európát, így hazánkat is, hiszen sok cég települt az országba, a gyártó, szolgáltató szektoron belül, amelyek jelentős energiafelhasználók, azaz egyaránt használnak áramot és gázt” – magyarázta Lukács Ákos. „Jelenleg az autóipar az egyik húzóágazat: Győr, Kecskemét, Debrecen környékén például a nagy gyárak mellett az autóipari beszállítókkal együtt olyan ipari területek jöttek létre, amelyek komoly súlypontokat képviselnek. Eközben a döntéshozók, kormányzatok klímavédelmi célokat tűznek ki, így a gazdaságot – és az egész életünket – az emissziócsökkentés és a megújuló energia használatának növelése határozza meg. Ez pedig azt jelenti, hogy nem csak papíron, hanem a valóságban is komoly mértékű, megújuló felhasználás fog kialakulni, különösen, hogy az autógyártók  előírhatnak akár 25-30 százalékos megújuló energiahasználatot a beszállítóiknak.”

A szakember rámutatott, hogy az új beruházásoknál már eleve úgy terveznek, hogy a friss energetikai szabványoknak is megfeleljen az építkezés. Ez a könnyebb helyzet, hiszen egyszerűbb már eleve úgy megtervezni egy létesítményt, hogy az energiahatékony legyen, mint egy régebbi épületet átalakítani.

„A 4iG-vel arra próbálunk fókuszálni, hogy azok a vállalatok, amelyek már húsz éve itt vannak, ugyancsak tudják teljesíteni az elvárásokat” – tette hozzá Lukács Ákos. „Az építtetők, üzemeltetők eddig legfeljebb koncepciók, ajánlatok szintjén voltak felkészülve, ezért fontos számukra támogatást nyújtani most, hogy akár a 30 százalékos “megújuló” használatot is képesek legyenek teljesíteni. Sok helyen már vagy tíz éve elkezdtek naperőműveket építeni, tervezgetni, de sajnos csak kevesen, mert a megtérülést tizenévekben mérték. Ma már más a helyzet az energiaárak és az előírások miatt, amiket  nem lehet megkerülni. A régóta működő, de nem energiahatékony cégeknek abban próbálunk segíteni, hogy a fosszilis energiahordozókat ki tudják váltani. Itt viszont komplex megoldásokra van szükség, nem elég felhúzni egy naperőművet. Az általunk nyújtott szolgáltatás  keretében felmérjük, hol vannak a lehetséges beavatkozási pontok, másrészt feltérképezzük, hogy a megvalósítás hogyan történhet meg. Komplex átvilágítás keretében mérjük fel az üzemek működését, ezt pedig teljesen más szemmel tesszük, mint a helyi üzemeltető, akinek azért kell felelnie, hogy a létesítmény megkapja a megfelelő hőmennyiséget, melegvizet, áramot. Mi sokkal átfogóbban, új ötletekkel és megoldásokkal próbáljuk segíteni az ügyfeleinket.”

Bár napjainkban örvendetes módon növekszik a megújuló energia népszerűsége, a sokszor költséges beruházások helyett más módon is lehet korszerűsíteni egy gyártóüzem energetikai rendszereit. Különösen, hogy sokfelé – a magyar lakásállományhoz hasonlóan – a gyártócsarnokok, raktárak és hasonló létesítmények energiahatékonysági bizonyítványán is lehet még javítani.

“Most mindenki naperőművet szeretne, de mi azt mondjuk, hogy mielőtt bárkibelevágna egy ilyen beruházásba, először érdemes megnézni, milyen gyorsan elérhető lehetőségeket tud megvalósítani a saját háza táján” – figyelmeztetett Gém Péter. “Például meg kell vizsgálni, hogy van-e olyan elavult rendszer, ami optimalizálható, vagy van-e esetleg lehetőség valahol a hővisszanyerésre. Egy korábbi projektünkben már azzal óriási energetikai megtakarításokat tudtunk elérni, hogy leszigeteltük a szabadban futó csöveket, amelyekben az úgynevezett technológiai víz áramlik. Ez pedig azzal járt, hogy nem veszített a hőjéből, mire eljutott a kazántól a felhasználás helyéig, azaz nem kellett túlfűteni. Ez máris nettó megtakarítást jelent az energiaszámlán.”

Azt Lukács Ákos is megerősítette, hogy a hőhasznosítással gyakran rentábilissá tehetők bizonyos ipari folyamatok, persze ügyelve arra, hogy csak annyi hőt vonjanak el ezekből a rendszerekből, amennyi szükséges.

“Meg kell nézni, hol vannak azok a technológiai elemek, ahol fejleszteni kell, például egy hőcserélővel, ahogy arra sem árt figyelni, hogy a technológiai hő vagy hulladékhő hol szökhet el a rendszerből” – mutatott rá a szakember. “De az olyan ipari folyamatokat, melyek során rentábilisan felhasználható hőmérsékletű füstgáz keletkezik, szintén érdemes felülvizsgálni és az itt keletkezett hőmennyiséget kivenni.  De vigyázzunk! Az sem szerencsés, ha nagyon lehűtjük a kéményeket. Nem kézenfekvő, de példálul az  úgynevezett anyagáramokat vagy mosóvizeket is lehet tovább hasznosítani.. Számos helyen ugyanis magas hőmérsékletű mosóvízzel végzik a tisztítást, ezt azonban sokan egyszerűen leengedik a csatornába, ami energiapazarlást jelent.”

A megoldások látszólag tehát egyszerűek, azonban minden ilyen projekt során egyedi tervezésre és kivitelezésre van szükség, hiszen minden üzemnek, gyárnak mások az adottságai, lehetőségei, miközben nem létezik olyan “dobozos”, a polcról leemelhető eljárás, ami választ adna a hasonló kérdésekre.

„Előfordulhat, hogy a megtermelt hulladékhőt vagy technikai hőt később fel szeretnénk használni, de mi van akkor, ha az adott egységnek csak fél nappal később van szüksége erre a hőmennyiségre?” – tette fel a kérdést Lukács Ákos. „Ilyenkor jól jön az úgynevezett puffertartály, amiben hő tárolható. Persze valamennyi veszteség itt is keletkezik, de kimutathatóan ez a jobb megoldás.”

Gém Péter pedig arra mutatott rá: a hatékonyság nem csak annyit jelent, hogy mindenféle technológiát összezsúfolnak egy gyárban, hanem azt is, hogy a felhasználó tudja-e, hol érdemes beavatkozni.

„Emiatt óriási szerepe van az ipari IoT-eszközök révén elérhető monitoringnak, amelynek segítségével még a viszonylag új létesítményekben is meg lehet találni azokat a pontokat, ahol lehetséges a korszerűsítés” – mutatott rá a 4iG szakértője. „Alig két éve üzemelő, új gyárban is találtunk már olyan területet, amin lehet még javítani például feleslegesen ment a fűtés a raktárcsarnokban, vagy épp a természetes fűtés-hűtés-szellőztetés nem volt optimalizálva. Ez megint csak könnyen elérhető cél, mivel az említett IoT-eszközöket egyszerűen lehet kombinálni az úgynevezett beavatkozó technológiákkal. Azaz, ha az egyik szenzor érzékeli a hőmérséklet adott tartományon belüli változását, működésbe hozhat bizonyos nyílászárókat, árnyékolásvezérlést, vagy lekapcsolhat bizonyos rendszereket. Emiatt a hasonló projekteknél rendkívül fontos az általunk fejlesztett szoftveres támogatás, amely lehetővé teszi, hogy egy helyen lehessen látni az összes lényeges adatot a felvett áram mennyiségétől a megtermelt technikai hőig, illetve annak a felhasználási arányáig. Apróságnak tűnő dolgokról van szó, holott volt olyan ügyfelünk, akinél már azzal komoly megtakarítást tudtunk elérni, hogy a rendszereink segítségével elkezdték váltogatni a nappali-éjszakai világítást.”

Lukács Ákos pedig arra figyelmeztetett, hogy az ipari területeken történő energiahatékonysági intézkedések nagyon hasonlítanak az otthoni takarékossági lépésekhez.

„Már arra is lehet okos megoldást telepíteni, hogy feleslegesen ne világítsunk a lámpákkal” – tette hozzá a 4iG tanácsadója. „Ugyanakkor lényeges, hogy a korszerűsítés során legyen valaki, aki hozzánk hasonlóan más szemmel tud nézni egy üzemre, ahol alapvetően a termelésre fókuszálnak, így nem feltétlenül van idejük, erőforrásuk arra, hogy ezzel foglalkozzanak. . Mi  kiszámoljuk, havonta hány tízmillió forintot dob ki az ablakon egy cég, ha késik a megvalósítás, és olyan elemzést adunk az üzemeltetők kezébe, ami felgyorsítja a döntési folyamatokat, ezáltal javítja a cég versenyképességét.”

A hasonló energiahatékonysági fejlesztésekre azért is mutatkozik komoly igény, mivel a cikk elején említett tényezőkből adódóan a napelemes rendszerek telepítése iránt nagy az érdeklődés, emiatt pedig az árak és a telepítési idők is jelentősen megugrottak.

„Jelenleg azt látjuk, hogy 1 megawattnyi napelemes kapacitás – ha tetőre szereljük – durván másfélmillió euróba kerül. Ez szűk egy évvel ezelőtt még 900 ezer – 1 millió euró körül volt” – figyelmeztetett Gém Péter. „Ráadásul a várakozási idők most 6-9 hónap körül alakulnak, ami komoly probléma. Ehhez képest egy általunk javasolt energiahatékonysági korszerűsítés részben azonnal megkezdhető, és pár százezer euróból kivitelezhető. A napelemek felszerelésénél pedig az is sokszor komoly problémát okozhat, ha csak az építkezés során derül ki, hogy az adott létesítmény födémszerkezete el sem bírná a paneleket, ilyenkor pedig, – hacsak a cégnek nincs felhasználható földterülete – nem sokat lehet tenni. Ezért is fontos, hogy a hasonló fejlesztéseket olyan, mérnöki háttérrel rendelkező csapatra szabad csak bízni, ahol az energetikusok mellett komoly tervezői, illetve gépész, villamos-, vagy építőmérnöki kapacitás is rendelkezésre áll. Ezáltal a megrendelő úgy kaphatja kézhez a koncepciót, hogy az minden területet lefed, sőt, akár több lehetőséget is kínál a fejlesztésre.